Az alvás szakaszai
Az EEG feltalálása előtt, (Hans Berger német pszichológus és neurológus,1929) alig tudtunk valamit az alvás fázisairól, illetve az ébrenlét és alvás közbeni agyműködésről, az agy által kibocsátott elektromos hullámokról. A korszerű alváskutató módszerek a testre rögzített elektródák segítségével vizsgálják az agyhullámokat a szemmozgásokat, az izommozgásokat és a légzés, keringés paramétereit.
Gyakorlati szempontból a leghasznosabb a gyors szemmozgásos alvás ( REM = rapid eye movement) és a nem gyors szemmozgásos alvás (NREM = no rapid eye movement) megkülönböztetése.
A NREM-alvás: A legtöbb izom a viszonylag gyakori helyzetváltoztatásokat leszámítva (felnőtt esetében 20-60 alkalommal egy éjszaka alatt) ernyedt állapotban pihen, a szív és érrendszeri aktivitás csökken, a légzés egyenletes, lassú.
A testi regenerálódás időszaka ez és különösen fontos a porckorongok és izületek szempontjából, mert ezek diffúzió útján, ilyenkor jutnak tápanyagokhoz. Ebből az állapotból nehéz fölébredni, és ha mégis fölébresztenek, nem emlékszünk sem az álmainkra sem az alvás közben történt eseményekre.
REM-alvás: Felfedezése után (Nathaniel Kleitman és William Dement 1953-1957) ez a szakasz került az alváskutatások középpontjába. Agyhullámok szempontjából ez az állapot nagyon hasonlít az ébrenlétre, a béta és alfa hullámok dominálnak, de a test ernyedt, ellazult. E kettősség miatt kapta a „paradox alvás” elnevezést is. Gyors szemmozgások, szabálytalan légzés, változó szívverés és vérnyomás, fokozott arcizom aktivitás (mimika) jellemzi. Az agy több vérhez, ez által glükózhoz jut, fokozódik a fehérjék felhasználása is, mely gyerekeknél elősegíti az agy érését, növekedését, felnőtteknél pedig a szellemi regenerálódást. Az alvó könnyebben ébreszthető, ebben az állapotban álmodunk a legtöbbet, és ha fölébresztenek, többnyire emlékszünk is rájuk.
