Az Együttalvásról
A világ legtöbb kultúrájában teljesen normális, hogy az anyák együtt alszanak gyermekükkel. A kisbabákról való gondoskodás hagyománya évszázadok óta töretlen.
Mindez nem mondható el az európai kultúráról. Az adott történelmi korszak, politikai és vallási nézetek komolyan meghatározták az adott századokban, hogy hogyan gondolkodtak és gondoskodtak a gyermekekről az édesanyák. A modern ember gondolkodását a társadalmi és erkölcsi értékek mellett a tudomány befolyásolja. A modern „alvástudomány” mondja meg, hogy hol és hogyan kell aludnia a kisbabának.
Amikor az első poliszomnográfos csecsemőalvás kutatásokat végezték az USA-ban, a kiságyában egyedül alvó, tápszerrel táplált babák alvási szokásait kutathatták, hiszen ez a szemlélet volt általánosan elfogadott és követett. Így történhetett, hogy a normális csecsemőalvás fogalmának kialakulásakor nem vettek figyelembe sem biológiai, sem antropológiai, sem egyetemesebb, az egész emberi fajra jellemző szempontokat. Ezeket, csak a legújabb alvással kapcsolatos kutatások helyezték előtérbe. Így derülhetett ki, hogy a nagyon erős kulturális hatás ellenére mégis maradt hagyománya és nyoma nálunk is az együttalvásnak, vagy legalábbis az egy szobában való alvásnak.
Az újabb vizsgálatok pedig talán nem meglepő eredményekre jutottak. Elmondható, hogy az anyai testkontaktus több rejtett szabályozó folyamatot hoz „működésbe” együttalvás során, melyek előnyösek mind a kisbaba életben maradása, mind fejlődése szempontjából. Ide sorolhatjuk a „kötődést segítő nevelés részeként”a már említett anyai válaszkészség éjszakai működését, annak minden idegrendszeri hatatásával együtt.
Együttalvás során az édesanya nagyon érzékenyen reagál a csecsemő jelzéseire, gyorsabban és könnyebben ébred még a legmélyebb alvásszakaszból is. Ennek ellenére általában arról számolnak be, hogy az alvás minősége jobb és pihentebben ébrednek. Egészen más teljesen felébredve, az ágyból felkelve átmenni a gyermek szobájába és megetetni, vagy visszaaltatni, mint félálomban odafordulva, az alvási ciklusokból nem teljesen kizökkenve megszoptatni egy kisbabát, majd ismét elaludni…
A szoptatás alakulásának is kedvező a testközelség, ugyanakkor tudjuk, hogy együttalvó anyák ösztönösen többnyire a hátukra fektetik a babájukat, mert e testhelyzet kedvez a kényelmes mellre tevésnek, vagy inkább mell felé fordításnak.
A hason fektetés a magányos altatás és a tápszeres táplálás megjelenésével vált elterjedtté. Hanyatt fekve a csecsemő aktívabban tud maga is részt venni a környezete alakításában, el tudja húzni az arca elé került takarót, vagy közelebb tud húzódni az anyai testhez, tud reagálni az anya által keltett ingerekre. Légzése, testhőmérséklete, szívműködése szabályozottabb, kevesebb az úgynevezett apnoés (légzéskihagyás) szakasz, kevesebbet tölt mély alvás szakaszban. Feltehetően ezen élettani változások adnak magyarázatot arra, hogy három nagy kutatás is azzal az eredménnyel zárult, hogy egy elkötelezett felnőtt személy, aki ált. az anya, jelenléte abban a szobában, ahol a csecsemő alszik, 50%-kal csökkenti a hirtelen csecsemőhalál esélyét.
A biztonságos együttalvás szempontjai:
Általánosan nem ajánlhatjuk minden család számára az együttalvást sem, hiszen figyelembe kell venni az adott család életkörülményeit és szociális helyzetét.
A rossz szociális körülmények között élő, alkoholt, drogot fogyasztó szülők esetében, különösen, ha dohányos is van a családban egyértelműen veszélyes lehet az együttalvás.
A csecsemőre való ráfekvéstől való félelem azonban nem kell, hogy megakadályozzon bárkit is a „családi-ágyazástól”. De figyeljünk arra, hogy az ágy elég nagy legyen (nagyméretű franciaágy, vagy a kisággyal kibővített un. oldalkocsis megoldás), hogy mindenki kényelmesen elférjen. Tehetünk védőrácsot a leesés ellen, vagy toljuk az ágyat a falhoz, ekkor azonban győződjünk meg, hogy nem marad rés pl. a fal és az ágy között, ahova a kisbaba beszorulhat. A vízágy, a kanapé nem alkalmas a babával való együttalvásra Alkohol vagy bármilyen más a tudatot módosító szer hatása alatt tilos együttaludni. Hálóruhánkon ne legyenek, hosszú szalagok, kötők és ne viseljünk hosszú, lelógó nyakláncot se éjszaka. A túl meleg kerülendő a szobában, hiszen a szülők testmelege szabályozza a baba testhőmérsékletét is.
