Szülőként a kulturális hatások és a tanácsok „útvesztőjében”
Gyermeknevelési tanácsadó könyvek és szakértők sokasága áll a bizonytalan szülők rendelkezésére, hogy megtalálják a választ nevelési problémáikra, ezen belül az altatással, alvással kapcsolatos kérdéseikre. A nyugati „civilizált”országokban ezek a tanácsok igazán népszerűek az 1950-es évektől lettek, mert a nagyfokú városiasodás és iparosodás következtében a fiatal szülők elszakadtak a hagyományos családi értékektől és tapasztalatoktól. A mai szülők joggal érezhetik, hogy e bonyolult világ túl nagy követelményeket támaszt velük szemben, érthető, hogy mindent a legjobban, lehetőleg tökéletesen kell csinálniuk, ami gyermekükkel kapcsolatos. Érthető hát a kiadványok, könyvek vonzereje, melyek úgy kezelik az adott kérdést, például az éjszakai gondoskodás kérdését, mintha az egész egy nagy társasjáték lenne: csak elég betartani a játékszabályokat és máris elérjük a kívánt eredményt. A „hogyan csináljuk?” típusú könyvek azokon a területeken is egyen megoldásokat kínálnak, ahol meghitt emberi kapcsolatokról van szó, érzelmekről, egyéni és családi különbségekről. Sajnos nagy a társadalmi előítélet, mi szerint csak egyféleképpen lehet valamit jól csinálni. „Csak egyfajta fektetési mód, egyfajta alvásra szoktatás, egyfajta nevelési módszer, csak a külön szobában vagy éppen csak az egy ágyban való altatás az egyedüli üdvözítő módszer, hogy boldog és elégedett felnőtt legyen gyermekünkből!” Nehéz igazán elégedettnek lenni önmagunkkal és gyermekünkkel, ha e meghitt kapcsolatunk alakításában olyan tanácsokra támaszkodunk, amelyek másoktól származnak, és nem veszik figyelembe, hogy a családok, a csecsemők és az édesanyák nem egyformák.
